Gyermeki álmokból valóság
Nem túlzás azt írnom, hogy a mozgás szinte születésem óta jelen volt az életemben. Én még nem is emlékszem rá, de már annyiszor hallottam a történetet, hogy valóságként élem meg. Annus mami minden este eljött hozzánk Várdombról Óberekbe, csak, hogy együtt tornázhassunk. Tudjátok egy kicsi mozgás mindenkinek kell, a karosszékből álljanak most fel… Ezt a dalt már nem is biztos, hogy mindenki ismeri.
Suliban is a tesi volt a kedvenc tantárgyam, kidobósban verhetetlen voltam. Negyedikben jött hozzánk Kati néni akinél elkezdtem a ritmikus sportgimnasztikát. Csak ez a szakkör éltetett, vártam minden egyes héten, hogy mehessek. Aztán másfél év után Kati néni elment egy másik iskolába, a szakkörnek pedig vége lett. Szerettem volna folytatni, de egy kis falusi iskolában nagyon sok lehetőség nem akadt. Elmehettem volna Szekszárdra folytatni mindezt, de akkor még nagyon körülményes volt a bejárás, igazodni a buszjáratokhoz. Picit nehezteltem akkor a szüleimre, hogy az isten háta mögött lakunk és miattuk nem lehetek tornászbajnok. Persze ma már másképp gondolom. Mindent megadtak amit szerettem volna és mindig is támogatták a fejlődésemet, de gyerekként ezt még nem vettem észre.
Sokáig kerestem az utam, azt tudtam, hogy a mozgásnak köze lesz hozzá, de azt még nem sejtettem, hogy ezt én tanítani fogom. Bizonyos időközönként, valahogy a jóga mindig az utamba került. Gyakoroltam, aztán évekig a matrac közelébe se léptem. Elvégeztem néhány sporttal kapcsolatos tanfolyamot továbbképzést, de egyik sem volt az igazi. Munka terén is nagyon sok mindent kipróbáltam, dolgoztam külföldön, gyógyszertárban, szállodában marketingesként, voltam szállodavezető egy kis luxusszállodában. Ebben a szállodában jött az elhatározás egy reggeli közben. Ültem az asztalnál és azon gondolkodtam, hogy ez nem én vagyok, nem jó, hogy ha belépek az épületbe a munkatársak vigyázzban állnak és félnek tőlem. Már nem adott boldogságot ez a fajta munka, akkor és ott döntöttem el, hogy beiratkozom egy jógaoktató képzésre.
Amikor már tudtam merre tovább
Hamar meg is találtam a megfelelő helyet. A budapesti és pécsi Mandala Jógastúdiókban kezdtem el tanulni az alapokat. Ekkor már éreztem, hogy ez az amit kerestem, de nem mertem elhinni, hogy ki tudok majd állni emberek elé és én fogok nekik valami újat mutatni és tanítani. Az egyik tanárom azt mondta nekem a vizsga előtti napon útravalóként: Ildikó, te nagyon jó oktató leszel, de nyisd ki a szívedet és nyílj meg a tanítványaid előtt. Akkor pánikba estem, hogy erre én nem vagyok képes, mert aki igazán ismer, tudja, hogy én alapjáraton egy zárkózott ember vagyok. Amikor elkezdtem a tanítást szárnyaltam, egyre több tanítványom lett, ragaszkodtak hozzám és én hozzájuk. Ma már tudom, hogy hogy értette a tanárom és mire gondolt amikor adta az útravalót.
Shanti Jóga születése
Megérett a fejemben a gondolat, hogy szeretnék egy külön jógatermet, ahol csak ez a mozgásforma van, ahol csend és béke uralkodik. Láttam egy kiadó táblát egy belvárosi épület teraszán, többször mentem arra és azon gondolkodtam, hogy milyen jó helyen van, csendes környezetben, van terasz, ahol lehetne teázni jóga után, közel a parkoló, szóval minden adott ahhoz, hogy itt legyen a jógatermem. Ezt a táblát közel egy évig nézegettem, gyártottam az elméleteket, hogy biztos drága a bérleti díja mivel a város központjában van, biztos van valami nagy hibája, ami miatt ennyi ideje üresen áll. Meggyőztem magam, hogy miért nem ez az álomhely. Aztán jött a covid és a hely ahol tanítottam végleg bezárt. Nem volt mese lépnem kellett és úgy döntöttem, hogy megnézem ezt a még mindig kiadó teraszos helyet.
Az ingatlanos hölgy felkészített, hogy ne ijedjek meg, ez az épület rész több éve üres. Valóban némi túlzással azt éreztem, mintha egy Indiana Jones filmben lennék, amikor megyek az ismeretlenbe és magam előtt szedem le a pókhálót és térdig járok a poros padlón. Ott álltam a mostani terem közepén és azt éreztem ez az. Nyugalom, béke és csend uralta a helyet, megláttam benne azt, amivé varázsoltam.
Na azért ez a varázslás nem ment olyan könnyen, elkezdődött a felújítás… A legjobb móka a vízvezeték szerelés volt, Tamás mellett én voltam a segédmunkás. Azt mondta ritka az ilyen nő aki, kiskosztümjét nem féltve beállt dolgozni mellé, adtam neki a szükséges szerszámokat, van amit elsőre el is találtam, tartottam a csöveket, vízpróbát csináltam. Jött a többi szakember is, vagy mégsem, vagy majd holnap. A munka sok volt az idő meg szorított, nagy hullámvölgyeket éltem meg, hol bizakodó voltam, hol sírtam, hol meg fel akartam adni ezt az egészet. Na de az ember nem adja fel az álmait, pláne nem én.
Négy rögös hónap után azt mondhattam, hogy készen vagyok, a Shanti Jóga megszületett. Igaz, van még mit csinosítani rajta, de idővel majd azt is befejezem. Nem lényeges, hogy az ajtó még nincs lefestve, vagy hogy nincsenek polcok a recepción, itt egy a lényeg, hogy taníthassak és minden tanítványomnak jusson abból a szeretetből és energiából, ami bennem és ebben a teremben van.
Szekszárd, 2021.04.29.
Istvánovics Ildikó